"– Ez meg mi? – nyitotta ki a biztonsági Hipó táskáját, és a kopasz
feje közepéig szaladt a szemöldöke.
– A gyógyszeres neszesszerem – közölte Hipó nyugodt hangon.
– Mi? – turkált az őr, és egymás után megfogdosta a vény nélkül
kapható, javarészt homeopátiás szereket. – Ez egy lámpa?
– Infralámpa. Gyakran van felső légúti betegségem – magyarázta
Hipó."
"– Hol van Szasza?
– Szasza? Szasza, kérlekszépen, Eulálialendben van Euláliával, a kutyájukkal Euláldoggal, az Eulália utca harmincban, Eulália városban. Sírok, ez nagyon vicces.
– Hol vagy?
Odamegyünk érted.
– Ott vagyok, ahol a madár se jár. Csak a BoldiZsáár."
"–Csak nem Red Hotot fogsz kornyikálni, Chili?"
"Na. Mégiscsak érdekes lehetett pár blogbejegyzésem, ha felkeltette a közösségiaddikt húgom érdeklődését. Ez azért boldogsággal töltött el, és bár még taknyos, bízom benne, hogy pár év múlva lesznek majd igazi és nem csak online barátai, akikkel elmehet egy hasonló hétre, hogy virtuális élményeken kívül valódit is tapasztaljon. Mert 21. század ide vagy oda, ezekre szükség van. Mindig. És jó lenne, ha még az ő generációja is megtapasztalná, mielőtt végleg elnyeli az internet."
"Abdul ráérősen lépkedett felénk, bal kezében egy gurulós bőröndöt húzva, jobb kezében pedig egy kistáskát.
– Ez meg hová készül? A Hiltonba? – hunyorgott Szasza"
"– Zsófi.
– Na?
– Baj van. Szerintem is belezúgtál. Legalább 60%-os az eredmény.
– A francba."