"A gondolataimba merülve ücsörögtem a babzsák fotelemen, amikor felcsendült aBasket Case, én meg azonnal felvettem a telefont.
– Végre leráztam Cortezt, már vártam, hogy hívj, Pisti – szóltam bele. Cortez akkorát röhögött a vonal másik végén, hogy önkéntelenül is elmosolyodtam.
– Pisti? – kérdezte nevetve. – Pistivel csalsz meg?
– Mi bajod Pistivel?
– Á, nem, semmi. Biztos jó arc."
" – Jó. Szóval. Uhh. A tünetek alapján biztos, hogy… nekem… jaj. Szóval prosztatagyulladásom van – mondta ki. Én mosolyogva a szám elé kaptam a kezem, Kinga pedig lehunyt szemmel egyszerűen megfejelte a mosdó csempéjét. Egymás után háromszor."
"– Reni. Tudom, hogy ez neked fura – kezdte Cortez, megfogva a kezem. – És lehet, hogy ez most sokkolni fog. De azt hiszem, ideje elmondanom.
– Igen? – vigyorogtam önfeledten.
– Nem csak arról van szó, hogy tudok olvasni. Szoktam is.
– Ez tényleg sokkolt, azt hiszem, le kell ülnöm.
– Ja, gondoltam, hogy erre nem vagy felkészülve.
– Hozzászokom a gondolathoz. Menni fog. Erős vagyok."
"– Tisztelt tizenkettő bé – sétált ki hozzánk Máday.
– Máday néni! Csokoládé! – kurjantotta Zsolti. Ő a barátait általában úgy köszönti, hogy „csoki”, de ha felnőttel van dolga, akinek meg szeretné adni a tiszteletet, akkor udvariasan azt mondja, „csokoládé”. Valóban, az úgy tényleg sokkal megtisztelőbb."