"Ne mondd, hogy kaptál egy egyest! – hüledezett anyu. Nem mondtam. 
-Kettőt – vallottam be…"

 

"-Most csapjunk le rájuk. Állítsuk őket kész tények elé! Földrajzórán! 
-Kinga, állj le! – ráztam a fejem. – Valamiért még nem mondták el. Szerintem senkinek. Úgyhogy hagyjuk őket. 
– Hagyjuk? De hát kiderült! Ez elképesztő! Pósa? És Virág? El kell mondanom mindenkinek! 
– Nem! 
-Renáta, olyan ünneprontó vagy! 
-Pont nem vagyok! – vágtam rá. 
-Cortez! – kiáltotta el magát Kinga, mire összerezzentem. Furák ezek a kitörései. 
-Mi van vele? 
-Faggassuk ki! 
-Ne, hagyd! 
-Gyere már – ragadta meg a karom, és visszarángatott a terembe. 
Cortez éppen zenét hallgatott a telefonján, amikor szó szerint lefékeztünk előtte. Kérdőn nézett fel ránk. 
-Mit tudsz? – förmedt rá Kinga. 
-Tessék? – kérdezte döbbenten. Jogos volt a csodálkozása. 
-Ricsinek van barátnője? – tért Kinga a tárgyra, és csípőre tette a kezét. Ez volt a „rettegett Kinga” póz. 
-Ja, azt hiszem – vonta meg a vállát Cortez. 
-Ismered? 
-Miért? – kérdezte, és miközben felállt, eltette a telefonját. 
-Mert mi tudjuk, hogy kivel jár. 
-Én is – mondta Cortez nyugodtan. 
-És szerinted ez nem furcsa? 
-Nem. 
-A fenébe, hogy te mindig ilyen bőbeszédű vagy! – kiáltott rá mérgesen Kinga. 
-Most erre mit mondjak? Az ő dolguk. Majd ha akarják, elmondják. 
-Én is ezt mondtam – vágtam rá. Cortezzel Kingára néztünk, aki csak nem nyugodott le. 
– Jogom van tudni! 
– De hiszen tudod – mosolyodtam el. 
– Jogom van nyilvánosan tudni -érvelt Kinga. 
– Elmondják, ha akarják. 
– Te hogy bírod ki, hogy nem mondod el senkinek? Hogy nem kezdesz el üvölteni a folyosón? – nézett Kinga Cortezre. 
-Szerintem, mert normális vagyok – válaszolta ösztönösen, én pedig elnevettem magam. 
Kinga tovább dúlt-fúlt, én pedig összemosolyogtam Cortezzel."

 

 

"Név: Antai-Kelemen Ádám 
Magamról: aha, jó… 
Érdeklődési kör: az égvilágon semmi nem érdekel…"

 

"Még egy pillanatra a robogón ülő Cortezre pillantottam, aki mosolyogva rágózott, és fél szemöldökét felvonva engem nézett. Kicsit menő volt. Kicsit… 
– Reni? – kérdezte. 
– Igen? – kérdeztem vissza döbbenten. 
– Jössz velem? 
– Nem! – szólt vissza Arnold helyettem, mire mindenki kérdőn felé fordult. 
– Neményi, majd szólok, ha hozzád beszélek – mondta Cortez, és újra rám nézett. 
– Kezdődik az olvasókör… – hebegtem, de ez nem tűnt túl népszerű válasznak, egy csomóan 'húúú'zni kezdtek. 
– Oké – tette fel a kezét Cortez, és röhögve odafordult egy csoport végzőshöz. 
– Jó – mondtam hirtelen…"

 

Oldal: SzJG-Barátok idézetek
Ezt skubizzátok *-* - © 2008 - 2024 - skillet.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat