"– Beülhetek a Télapó ölébe? – kérdezte Móni vigyorogva Zsoltitól, ahogy odalépett hozzánk. 
– Vert már pofán krampusz? – kérdezett vissza Kinga reflexből."

 

"– Hát…végzősök lettünk. – mondta Zsolti már most nosztalgiázva. 
Kérdőn néztünk össze. 
– Még csak tizenegyedikesek vagyunk. – törtem össze az álomképét könyörtelenül. Zsolti értetlenül nézett rám, aztán elgondolkozott. 
– Ez kész. – vihogott Ricsi, amikor Zsolti szitkozódva elismerte, hogy igazam van. 
– Mégis, hogy gondolhattad, hogy végzősök vagyunk? – kérdeztem hitetlenül. 
– Annyit kamuzott nyáron a koráról, hogy mostanra elhitte, hogy elmúlt 18. – magyarázta Ricsi, mire mindenkiből kitört a röhögés."

 

 

"– Hé, nem tudjátok, hogy hol kell kérni a belépőkártyát? – állt meg előttünk egy laza, kilencedikes fiú. A társaságunk egy emberként fordult felé, de mielőtt még normális választ adhattunk volna, Ricsi megelőzött minket. 
– Figyelj, bemész az aulába, és ott áll egy nő a szobor mellett. Majd ő eligazít – vágta rá visszafojtott mosollyal. 
– Kösz – biccentett az elsős. 
– De, hallod – szólt közbe Zsolti nyugodtan tegezd le, őt mindenki csak Emikének hívja – bólogatott vadul. 
– Oké. 
– Ha esetleg elkezd ordítani, ne is törődj vele. Kicsit bolond – tette hozzá Dave."

 

"– Megkérném a mélyen tisztelt társaságot, hogy a közösségi oldalakon azonnal írják át az iskola nevét! Ez nem humoros! – förmedt rájuk.
– Miről van szó? – suttogtam Virágnak. 
– Hihi – kezdte olyan „virágosan” a mesélést. Amúgy semmi extra, csak a fiúk átírták a Szent Johanna Alapítványi Gimnáziumot Szent Johanna Rehabilitációs Klinika és Elmegyógyintézetre."

 

 

"– Anyu? Apu? Valaki? – kiáltottam, de a ház tök sötét volt. Amúgy a „valakit” nem tudom, miért mondtam, mert tuti, hogy ha a valaki visszaszólt volna, akkor szívrohamot kapok."

 

"– Hová rohansz ennyire? 
Megperdültem a tengelyem körül, és zakatoló szívvel meredtem Cortezre. Ott állt, a kerítést támasztva, zsebre dugott kézzel, laza mosollyal az arcán. A pillantásától totálisan megsemmisültem, és semmi mást nem hallottam, csak a fülemben zúgó vért. Ellökte magát a kerítéstől, és felém lépett. Megfogta a karom, magához húzott, és ráérősen megcsókolt."

 

 

"– Melyik szeptember 8.? 
Tudtam, miért kérdezi. A levelemben ezt a dátumot említettem arra vonatkozóan, hogy totál beleestem. 
– Kilencedikben – mondtam halkan."

 

"– Csehov – szólt rá türelmetlenül Kardos. 
– Jó, megvan – csettintett Zsolti. – Szóval Csehov: A Sas – kezdte, én meg a szám elé kaptam a kezem, nehogy felnevessek. Kardos az orrát dörzsölgette, Kinga pedig elkerekedett szemmel fordult hátra. 
– Az Sirály, te barom! – förmedt rá. Zsolti átgondolta a dolgot, végül megvonta a vállát. 
– Na és? Madár-madár."

 

 

"Az ofő mosolyogva belépett , és kicsit meghatódva nézett végig rajtunk. 
– A 11/B – szipogta. 
– Tanár úr, jó nő lesz az osztálytársunk? – üvöltötte be Robi, mire mindenki felröhögött. 
– Parancsolsz? – nézett rá kérdőn Haller. Ennyit az érzelmekről. 
– Tényleg, ki jön Neményi helyére? – kérdezte Zsolti. 
– Ú, úúú! – csillant fel Virág szeme. – Edward! Jöjjön Edward! 
– Értsd már meg, hogy Edward Cullen nem létezik – fogta a fejét Kinga. 
– De miért? Most kéne egy osztályba járnia velünk. Ő is tizenhét… – vitatkozott Virág. 
– Virág, te vagy a világon a legostobább ember – jelentette ki Kinga."

 

 

 

Oldal: SzJG-Remény idézetek
Ezt skubizzátok *-* - © 2008 - 2024 - skillet.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat